19.fejezet

Sziasztok!:D Itt van az új rész!Remélem nem okoztam csalódást és tetszeni fog Nektek!:) Jó olvasást!x


-Hát ehhez én is - mosolyodok el majd hirtelen el lököm magamtól.
-No! Ez mire volt jó? - kezd el röhögni.
















-Nem látod mennyien kijöttek? - húzom fel a szemöldököm. -kicsit furin néznének,hogy csak így csókolózunk.
-Egy szóval szégyellsz - fordul el durcásan.
-Nem! - vágom rá. - Majd én megmutatom. - visszafordítom az arcát és megcsókolom,Harry elmosolyodik.
-Teeee! Tudtad,hogy..ajj - állok fel.
-Még jó,hogy tudtam. - nevet fel.Duzzogva ülök fel egy padra majd azt veszem észre,hogy valaki mellém ül.
-Te most jársz Harry-vel? - kérdezi tőlem egy lány.
-Igen,mert?
-Meg fogod bánni,annyi elég. - változik komorrá a hangja feláll és elsétál. Chh mit tenne egy ilyen kis ringyó, ellenem semmit se ér.
-Mit mondott neked az a lány? - ül le és mérje végig miközben a lány távozik.
-Semmi,de b*zdmeg ne lessed már! - takarom el a szemét,fel nevet és megfogja a kezem.
-Ajj ugyan már nincs semmi alakja,viszont neked. - jelen meg perverz mosoly arcán.
-Oké,vágom. - vörösödök el.
-Oh,csak nem zavarba hoztalak. - vigyorodik el és megfogja az arcomat,hogy jól lássa.
-Egyáltalán nem. - vágom rá.
*Becsöngettek*
Még mielőtt bemennék órára gyorsan kimegyek a mosdóba megmosni a kezemet utána még gyorsan megigazgatom a hajam.Hallom ahogy kinyitódik az ajtó majd becsapódik,oldalra nézek és az ribanc áll ott még kettő lánnyal.Megragadja a csuklómat és neki lök a falnak.
-Leszállhatsz rólam! - mondtam határozottan.
-Eszem ágába sincs! - szedném le a csuklómról a kezét,de még jobban megszorítsa.
-Utállak,te k*rva!Szálljál le Harry-ről! - ordibálta és levágott egy pofont.
-Kölcsönös kicsikém. - ütöttem be neki egyet ököllel.
-Menj a p*csába! - lökött neki erő teljesen a falnak így bevágtam a fejem,lassan csúsztam le a földre,éreztem,hogy tarkómon folyik le a vérem.
-Mondtam,hogy megfogod bánni. - kezd el kuncogni,már csak annyit láttam,hogy mennek ki az ajtón és meghallottam egy hangot.Ez a hang a biztonságom,nem tudom hova lett az a kemény csaj,aki vagyok abban a pillanatban,simán elintézhettem volna őket,de ahelyett hagytam,hogy szétverjen,remek a legjobbat hoztam ki magamból mondhatom.
-Hayley!Hayley! - kiabálta.Éreztem,hogy magához ölel és és...sír.Könnyeit érzem lefolyni arcomon,nem akartam,hogy sírjon az általam szeretett személy,de egyszer eljött ez a pillanat is.