18.fejezet

Hi!:) Új fejezet álá gusztóóxd :) Jó olvasást!xx

Reggel a a telefonomra ébredtem lassan csoszogok le a mamuszomban a lépcsőn a konyhába.
-Utálom a hétfőt! - mormogtam közben csináltam a kakaómat.
-Jó reggelt Tündérem! - puszilja meg a homlokom apu. - Olyan büszke vagyok rád,hogy felkeltél ilyen korán! - ütögeti meg a hátam.
-Apa - sóhajtok - suli van!Még jó,hogy korán kelek! - kezdek el ordibálni.
-Hé nyugi! - mosolyog rám és mielőtt kimenne még egyet rá üt a hátamra ennek örömére a kakaóm a padlón landolt,legalább is az,ami a számban volt.Gyorsan össze készültem.

-Mentem a suliba! - kiabáltam fel apunak.Kinyitottam az ajtót és meglepetésemre Harry állt ott,hirtelen felpillant és elmosolyodik.
-Hát Te? - vágok arcot.
-Bocsi,hogy elfáradtam ide,hogy veled menjek iskolába. - játssza meg magát.
-Jól van na. - boxolom vállba. -Menjünk. - fogom meg a kezét és húzom magam után.
-Muszáj suliba menni? - morogja az orra alatt.
-Persze,hogy muszáj. - nézek rá.
-Nem gondoltam volna,hogy ezt fogod mondani. - vigyorodik el.

















-Megverjelek? - szorítom ökölbe a kezem.
-Na gyere! - áll arrébb.
-Oké,Te akartad! - mennék neki,de megfog a fejemnél. - Mi van? - kiáltok fel.
-Jajj,de jó,hogy törpe vagy! - nevet fel.
-Tessék? - lököm el a kezét a fejemtől és ráugrok a fűben landolunk.
-Ez tetszik. - puszilja meg az orrom hegyét. Letápászkodok róla és körül nézek,hála az égnek nem látott minket senki,kicsit furcsán néztek volna az emberek,ha ezt látják.
-Menjünk már! - ordibálom.
*Suliban*
Hát igen fizika,amiben van egy kis matek is szóval gőzöm sincs,hogy miről beszél a tanár mikor a számításokat vesszük Épp írom,amit a tanár diktált,hogy számoljuk ki mikor gyenge érintést érzek a combomon felkapom a fejem,enyhe pír jelenik meg az arcomon.Oldalra nézek Harry - nek megjelenik arcán az a jellegzetes perverz mosoly,arrébb tolom a kezét,de vissza rakja.
*Óra után*
Alig vártam,hogy végre vége legyen az órának,amint kicsöngettek már mentem is ki az osztályteremből,kimentem az udvarra és leültem a fűbe. Pár perccel később Harry ült le mellém,halkan felnevetett.
-Többet ilyet nem csinálhatsz érted? - mondom komolyan.
-Csak nem kikészített? - vigyorog.Én csak hallgatok. -Szóval igen. - mosolyog elégedetten.
-Nem bírtam figyelni az anyagra. Ez a  Te hibád,ezért még meglakolsz! - nevetek fel gonoszan.
-Mégis hogyan? - húzza fel a szemöldökét.Felé fordulok és magamhoz húzom a pulcsijánál fogva és egy csókot nyomok szájára.
-Ehhez hozzá tudnék szokni. - mosolyog bele csókunkba.