28.fejezet

Sziasztok!:) Szerintem ehhez már nagyon nem kell semmit se írnom!Jó olvasást!xx

Én se hiszem el,de megtörtént. Csodálatos volt,leírhatatlanul boldog voltam...ja és senki se zavart meg.

*Pár hónap múlva*

- Majd én kinyitom. - szólok maminak be a szobába.
- Oké,köszi szívecském.- mondja,majd elmosolyodik. Letrappolok,majd kinyitom az ajtót.
- Szia. - mondom meglepve.
- Szia.-neveti el.- Úgy csinálsz,mintha egy szörnyet látnál. - mondja elmosolyodva.
- Hülye. - mondom - Téged soha nem néznélek annak.. - hadarom.
- Ennek örülök. - vigyorodik el.
- Gyere beljebb. - tárom ki jobban az ajtót.
- Nem.. - rázza meg fürtjeit. - Csak pár perc.-néz rám.
- Hát,ahogy akarod. - mondom megadón,majd felveszem a kabátomat és belebújok a csizmámba,majd kimegyek.
- Miért jöttél? - kérdem kíváncsian.
- Hm. - mosolyodik el,majd kabát zsebébe nyúl és előhúz egy kis dobozt,ami szépen be van csomagolva.Közelebb lép hozzám,majd rám mosolyog.
- Boldog karácsonyt. - adja át,meglepve veszem át tőle.
- Köszi. - mosolyodok el,majd rá pillantok elpirulva.
- Nyisd ki. - mondja. - kíváncsi vagyok a reakciódra.
- Öö oké. - mondom belegyezőn,majd lassan felnyitom. - Wow. - mondom ki automatikusan és elvigyorodok.- Köszönöm szépen,nagyon tetszik. - vettem ki a dobozból,majd jól megnéztem.
- Reméltem,hogy tetszeni fog. - mondja elmosolyodva. - Szabad?
- Persze. - mondtam mosolyogva,majd a karkötőhöz nyúlt és felrakta a csuklómra,majd a kezét az enyém mellé tartotta és feljebb húzta a kabát ujját.Ugyan olyan karkötője van neki is.
- Harry. - mondom szomorúan
- Mi az? - kérdi miközben arcomat fürkészni kezdi kíváncsian.
- Én nem vettem neked semmit. - mondom szégyenkezve.
- Ajj Hayley - sóhajt - Nekem már az ajándék,ha veled lehetek,minden másodperc,amit veled töltök.
- Harry. - suttogom,elpirulva. - De,ha lenne valami,amit tudnék.. - mondom felajánlva.
- Egy puszi elég lesz. - mosolyodik el,majd arcára mutat.
- Oké. - mosolyodok el,majd átkarolom nyakát,lábujjhegyre állok,erre elneveti magát,majd combomhoz ér és felemel,ezzel arra késztetve,hogy lábamat átkulcsoljam dereka körül. Arcom vörös lesz,majd arcához fordulok és megpuszilom,majd leereszt és átkarolja a derekamat.
- Köszönöm ezt a csodálatos ajándékot. - mosolyog rám,majd megölel,majd pár perc múlva eltávolodik tőlem.
- Megyek - suttogja - Meg fogsz fázni,szia. - simítja meg az arcomat.
- Szia. - mondom elgondolkozva,majd elindulna,de még gyorsan hátulról átölelem,megérzem ujjaimon érintését,ahogy megsimítja kezemet,majd lassan el engedem.

VÉGE